bűn és bűnhődés

14:46

révész róbert csodálatos fotói


Forte Társulat-Szkéné Színház (Budapest):
Bűn és bűnhődés

Horváth Csaba - aki a Thealteren is besöpört már díjat rendezésével - darabjaira fel kell készülni.

nem csak lélekben, hanem koncentrációban is: a gigahosszúságú darabok nagyon erős szövegekkel teljesen igénybe veszik az elmét, az utolsóig kifacsarják az ember agyát, annyira kell koncentrálni. nyilvánvalóan megéri.

a fizikai színház megértése számomra magasabb fokozat: a díszletet testet helyettesítik, így az értelmezés az átlagpolgár számára - mint én - egy kicsit nehezebb. a díszlet szájbarág, a fizikai színház pedig megodolgoztatja a fantáziát is.






a bűn és bűnhődést 16 évesen kezdtem el olvasni és 22 éves koromban fejeztem be. ez nem azt jelenti, hogy hat évig olvastam, hanem hogy az első időben nem voltam elég érett hozzá. nem kötött le, nem érdekelt, pedig találhattam volna a mások és saját bűnösségem és esendőségem között már kamaszéveim közepén is némi párhuzamot.

de ez a könyv érett felnőtteknek való, és nem árt, ha némi élettapasztalattal is rendelkezik az olvasó.

szeretem horváth csaba rendezéseit, úgy fosztja le az egyes szövegekről a történeteket, hogy egymás után tűnik elő egy újabb és újabb réteg, párhuzamok és áttűnések törik meg az előadás ritmusát, ami ringatónak egyáltalán nem, zaklatottnak annál inkább mondható.

furcsa, hogy raszkolnyikov sokáig csak mellékszereplőnek tűnik, egészen sokáig kell várni arra, hogy ő legyen a fő sodor.



nehéz volt ennyi időn át koncentráltan figyelni, és ennek nem elsősorban a zsinagóga forró levegője volt az oka, hanem a nehéz és nagyon jól összeválogatott, így erős szöveg. a késői kezdés miatt nem mindehol tudtam követni a bűnről és annak természetrajzáról szóló, sokszor tekervényesen agyat megdolgoztató mondatokat.

a kötet az előadás óta ott van az asztalomon. biztos vagyok benne, hogy ma mást fog monadni, mint annak idején, ha végre neki kezdhetek, és elolvashatom.