szereplők:
II. Endre, magyar király: Huszta Dániel
Gertrudisz, Endre felesége, merániai. Német: Krizsán Szilvia
Ottó, merániai herceg, Gertrudisz öccse. Német: Sirmer Zoltán
Izidóra, udvarhölgy a királyi udvarban, türingiai. Német: Crnkovity Gabriella
Bánk bán, Magyarország nagyura. Magyar: Mészáros Árpád
Bojóthi Melinda, a felesége. Spanyol: Elor Emina
Mikhál bán, Melinda bátyja. Spanyol: Magyar Attila
Simon bán, Melinda bátyja. Spanyol: Német Attila
Petur bán, bihari főispán. Békétlenkedő magyar: Figura Terézia
Myska bán, a királyok nevelője. Gertrudiszhoz hű magyar: Pongó Gábor
Solom mester, a királyok nevelője. Gertrudiszhoz hű magyar: Gombos Dániel
Biberach, lézengő ritter. Német: Balázs Áron
Tiborc, paraszt. Magyar: Ferenc Ágota

dramaturg: Gyarmati Kata
zene: Mezei Szilárd m. v.
díszlet: Urbán András m. v.
jelmez: Tijana Porobić m. v.
ügyelő, súgó: Bíró Alekszandra
smink: Pászti Ágnes
hang: Bíró Tibor, Lukács Attila
fény: Majoros Róbert
a rendező munkatársa: Lénárd Róbert
rendezte: Urbán András m. v.

Egy bán bánkódik Magyarhon pusztulása felett, árnyéka sötét szörnyeteg az Árpád-sávon.
Egy Bánk a becsületéért eseng. Egy bán a hazát félti.
De mi a fene az a haza? Eszik, isszák? Piros csizmában kergetik? Dalolják, verselik, drámázzák? Elhagyják, megőrzik? Szeretik?
A haza vár? A haza ápol és eltakar? Haza a haza, amikor idegen?
Egy véres asszony a királyi trón alatt, egy meggyalázott becsület, egy terrorista-maszk a kézben, egy tőrt markoló hazai Hamlet.
A teremtésben nincs vesztes, csak ő.

„A sok minden mögött azonban a haza és a haszon lehetséges viszonyainak az értelmezése ad egységes hátteret. A színlapon minden szereplő neve mögött ott áll a nemzetisége is, mintha az, hogy valaki magyar, német vagy spanyol, a meghatározó és elidegeníthetetlen személyiségjegyek közé tartozna. Ez talán így is van, Urbán politikus színháza mindenesetre a tőle megszokott módon hangosan, kihívóan tárgyalja a szereplőknek (és itt nem csak a Katona által megírt figurákra gondolok, hanem – leegyszerűsítve mondom így – magukra a színészekre is) a hazával ápolt kapcsolatát. Sokan sokfelől érkeztek a színpadi jelenbe: ki kényszerből, ki haszonlesésből, ki szerelemből, ki hatalomvágyból kötött ki a csodaszarvas földjén, ahol mindenki úgy boldogul, ahogy tud. A spanyolok, vagyis merániak reflexszerűen előkerülő, szinkronban előadott táncos mozdulatai, az életüket az üzekedés és az intrika köré rendező németek mérsékelten hízelgő nemzetkarakterológiai besorolást kapnak, a magyarokról meg már az első jelenetben megtudjuk, hogy nekik „mindegy, hogy jobbra vagy balra mennek.” Talált, süllyedt.”
Jászay Tamás: Változatok hazaszeretetre, Revizor

„Az első jelenetek megadják az alaphangot. Az előadás ezután folyamatosan bizonytalan, vagy inkább elbizonytalanító helyzetekbe állít bennünket: hol a haza mibenlétét, hol a hovatartozást kérdőjelezi meg, hol pedig magunkat biztonságban érző nézőként húzza ki alólunk a talajt: rendszeresen megszakítja a Bánk bán történetét, és az előadás előadás jellegét hangsúlyozza. Teszi mindezt úgy, hogy közben a Bánk bán kérdéses, homályba vesző, de mégis jelentőséggel bíró jeleneteit egyértelműsíti és életszerűvé teszi.”
Szabó Zsuzsa: Bánk bán remix, 7 óra 7

Támogató: Újvidék Város Kulturális Titkársága

www.uvszinhaz.com