szereplők:
Anna Petrovna Vojnyiceva: Kopek Janka mv.
Szergej Pavlovics Vojnyicev: Viktor Balázs
Szofja Jegorovna: Piti Emőke
Porfirij Szemjonovics Glagoljev: Borsányi Dániel
Kirill Porfirjevics Glagoljev: Farkas Sándor mv.
Marja Jefimovna Grekova: Tenki Dalma mv.
Nyikolaj Ivanovics Trileckij: Rózsa Krisztián
Abram Abramovics Vengerovics: Ruscsák Péter mv.
Mihail Vasziljevics Platonov: Horváth Szabolcs
Alekszandra Ivanovna (Szása): Boros Anna
Oszip: Domokos Zsolt

fordította: Radnai Annamária
dramaturg: Kautzky-Dallos Máté
látvány: Jeli Sára Luca
rendezőasszisztens: Erdélyi Adrienn
rendezte: Fábián Péter, Benkó Bence


„De hát én nem azért írtam a darabjaimat, hogy sírjanak rajtuk (…) Én azt akartam mondani az embereknek: nézzetek magatokra, vegyétek végre észre, hogy milyen rosszul, unalmasan éltek! A legfontosabb, hogy ezt megértsék az emberek. Ha ezt megértették, akkor feltétlenül egy másik, jobb életet teremtenek maguknak… Én azt már nem fogom látni, de tudom, hogy valami egészen más lesz, nem is hasonlít arra, ami most van… Amíg az az új élet el nem jön, én újra és újra mondom: értsétek meg végre, hogy milyen rosszul, milyen unalmasan éltek!” (Csehov)
„Még nem jött el.” (k2 Színház)

„Amikor másodévesek voltunk az egyetemen, Rusznyák Gáborral csináltunk egy Csehov-vizsgát, amelyben néhány jelenet szerepelt a Platonovból is, melyekben Horváth Szabolcs (Szabi) kitűnő színészi teljesítménye juttatta eszünkbe az ötletet, hogy egyetem után, ha még létezni fog az akkoriban kettőnk által alapított k2 Színház, mindenképpen nekivágunk Csehov gigantikus művének. Abban a formában, hogy Szabi - aki a kezdetek óta oszlopos tagja a csapatnak - játssza majd a címszerepet. Még most sem fogtuk fel teljesen, hogy ez a régóta dédelgetett álmunk most valóra válik.”

„Az Apátlanok (Platonov) című darabhoz a Hátsókapu nevű romkocsmát találták meg; ezzel máris leomlott az a bizonyos negyedik fal a játszók és a nézők között, hiszen fizikai lehetetlenség elhatárolódni egymástól (elég, ha a szünetben a mosdóba menne az ember, máris beszélgetésbe elegyedik velük). Ez a közvetlenség nemcsak a színészek és a közönség kapcsolatát jellemzi, hanem erős tartalmi eleme az előadásnak, voltaképp az értelmezés maga. A Platonov története ugyanis közvetlenül az ő történetük. A miénk is persze, amennyiben közünk van hozzájuk.”
Csáki Judit: Teng és leng, Revizor


www.k2szinhaz.hu
www.orlaiprodukcio.hu