Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

klóz dö dór - végevan besztof thealter 2013, nem hivatalos fesztiválzáró és díjnyulak/nyúldíjak zombikád a nap már lement mr. pejo csodálatos bábjai thealter webáruház/nélkülözhetetlen tárgyak a vízzé vált tündér a legjobb székely vicc karaván színház/roma tanoda free hug szógálati közlemény2 soha nem felejtem el az elsőt ha ivo dimcsev mellettem ült volna - én vagyok te kriptonit/felkelő bulvár a darabokban bányavak rr szong vol3 megértett szong dekadencia, tündérország, valami éteri játék a betűkkel running vaknyugat viszockij a csillagban börtön újmagyar ima mélyen belélegezni mélymagyar nemzeti turul fülkeforr és vidéke - szobrok, amelyek világgá mentek holtpont a mi médi-bébink vanfény kampf/harc tökhintó jelölték a nagy füzetet! forte-szkéné: a nagy füzet lövöldözős szong dancing graffiti west balkán blogger bio via negativa 3 - interjú egy művésszel via negativa: játék fogpiszkálókkal fülelsz nyomokban toldi boris kadin, a balkáni donnie darko hajótörés, ganxtafáklya metafáradt bakacsin karaván színház, roma tanoda a nyúl veretes párbeszéd gergye krisztián társulata és a bizottság nagyanyám kendője mit keres itt hawking? halottaskönyv előadás előtt vándorló ikonok hajótörés a roosevelt téren thealter nekem, 2013 andaxínház: beavatkozások (vasárnap) legmagyar - hmg hmgs meszidzs dr. máriás, a mennyei vibrátor k2 - önös érdekből én így is tudok fotózni president az előző poszt "sziveri jános voltam, ez volt a büntetésem" kialvatlan ég szógálati közlemény nejlonmenyasszony na ez főbűnök ennek a városnak metanoia: mutatványosok az alkimisták utcájában megnyitó andaxinnal bloggerfüzet, na ja. megnyitó - szokás szerint nem szokványos itt vagyunk mind ragasztó ki ez a férfi? miért szeretem ladányi andreát? thealterre mentünk sorszámnév, házszám kezdődjönmár! szong

Videók

 

 

miért szeretem ladányi andreát?

2013.07.19.

14:08




az idei fesztivál számomra egyik legizgalmasabbnak ígérkező előadása a Színház és Filmművészeti Egyetem IV. évfolyamos diákjainak Toldija Arany Jánostól (júl. 22. hétfő 18:00 Kisszínház).

fizikai színház. az ismertetőben erről ez: "A negyedéves fizikai színházi rendező-koreográfus osztály vizsgaelőadásában a teljes Arany-mű elhangzik, miközben a mozgás, a zene, a tánc a szöveg szerves részévé válik."

a szak 2009-ben indult, az első osztályvőnök az ötletet adó ladányi andrea.

de nem ezt akarom elmesélni.

ladányi andrea minden thealteren eszembe jut. általában akkor, amikor valami nem megy - nekem. amikor ülök a klaviatúra fölött simára gyalult aggyal, 3-4-5-6 előadás után késő éjjel, vagy még inkább hajnalban, és akár hogy csalogatom őket, nem jönnek a szavak.
ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy a profi mindig profi, és aki a színházban nem a nézőként van jelen, az szolgál.

2007-et írtunk. nagyon erős fesztivál volt. itt járt az artus, urbánék, trefeli józsef, a táp színház az igen emlékezetes keresőkkel. itt láttam a döbrei-varga páros 5kettőnek darabját, a közép-európa táncszínházat, és itt láttam először ladányi andreáékat - és ami még hab a tortán, ivo dimcsev három rövidebb darabját táncolták.

de nem igazán ezt akartam elmesélni.

rekkenő hőség volt azon a héten, az aszfalton legalább 70 fok, a hőmérő szerint azonban csak 40-42. a bogarak előbújtak a földalól fülledt melegéből, mindenütt fekete seregek gyülekeztek az aszfalton, a házak falán, a kávézók asztalain. amikor a csabai laci-féle híd-caféban ebédeltünk, csak úgy söprögettük le őket a lábunkról.

de nem ezt akartam elmesélni.

abban az évben az egyik helyszín a mars téri u-pavilon volt: fekete csomagolásával magába szívta a napfényt és még éjjel is ontotta a hőséget magából.
emlékezetes fesztivál volt, több dolog okán.
ekkor ájultam el először a thealteren - és persze azóta sem. a táp színház előadása alatt már akkora volt bent a forróság, és olyan erős tempót diktált a fesztivál, hogy a fáradtság, a folyadékhiány és a hőség legyőzött.

de nem ezt akartam elmesélni.

szóval 2007 rekkenő nyara.
az u pavilonban 22.30-kor kezdődött volna az LA Dance Company: 2 solo 1 duet előadása. már koraeste kiderült: ladányi andrea külföldön ragadt, a fapados járatát törölték, csak egy későbbi géppel tud hazajutni budapestre. de üzent a közönségnek: ha megvárják, a reptérről egyenesen szegedre jön, és hajnal egykor elkezdik az előadást. a közönség azt mondta: igen.

és amikor a talpukkal megérintették a tatami jellegű fehér színpadot, megérkeztek teljesen. számukra nem volt már hőség, nem létezett a fojtogató forróságot árasztó épület, nem léteztek a hajukba hulló és ragadó, a vállukon részegen billegő, a vádlijukon ereken menekülő bogarak. nem volt semmi, csak az előadás. ők ezt tudják. ettől nagyok.
fotózni kínszenvedés volt. a bogarak bemásztak a ruhám alá, a nadrágom szárába, de életem talán legjobb fényképeit készítettem azon az estén. és rengeteget tanultam tőlük arról, hogy mi a profizmus.
kedves a szívemnek még ez az előadás azért is, mert ez volt az első alkalom, hogy a cikkemhez a saját fotóm jelent meg a délamgyarországban - de nem ezt akartam elmesélni, ez már egy másik történet.

nyemcsok éva eső


a lap tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció