bloggerfüzet, na ja.2013.07.20.
01:17
az igaz fesztiválbarát könyvjelzőként is szolgál. és még csak nem is morog érte.
már alig vártam, hogy elmehessek füzetet venni. nem lehet ám azt az év minden szakában. csak a fesztivál előtt pár héttel. a hivatalos blogger-felkérés után. az üzletet, ahol tavaly vásároltam, kicsit átrendezték. szomorúan állapítottam meg, hogy még egy pofon az állandóságnak: a tavaly vett füzeteket már nem gyártják. mért nem vettem akkor hat kilót? de hát ki tudta. tudom, hogy furán néznek az eladók. nyitogatok, tapogatok, szagolgatok. fontos a csíkok színe és az egymástól való távolsága. persze, kérdezheted, mi a manónak fontos, ha úgy is sötétben, és a fesztivál fele után már ferdén írok bele? fontos, és kész. vannak megmagyarázhatatlan dolgok, amikről csak tudod, hogy úgy kell lenniük. csakos dolgok.
kockásból persze dunát lehet rekeszteni. érdekes, hogy ezt évtizedek óta egy papírboltos sem veszi észre. hogy nem kell kockásból meg csíkosból ugyan annyit rendelni, mert a csíkos mindig jobban fogy. a kockások meg egy idő után az elfekvőbe kerülnek. gyere, vegyél meg, akár amőbázhatsz is a kockáimba, csak vigyél haza, évek óra várok itt - jajonganak. de téged nem érdekel. nézed az egymás mögé tömött, egymás mellé sorakoztatott füzeteket. kinyitod, kockás, nem kell. kinyitod, megint kockás, nem kell. kinyitod, a fenébe, megint kockás, nem, nem, nem kell. a csíkosok kissé öntelten szerények. tudják, hogy úgy is valaki elviszi őket, sokkal előbb, mint utóbb, így ők dölyfösen pöffeszkednek. önbizalmuk határtalan. minek könyörögjenek, ha tudják, hogy nagyon is hamarosan eljön az ő idejük is? éppen ezért nagyon alaposan és megfontoltan kell a csíkosak közül választani. mert közöttük is vannak olyanok, amelyek érthetetlen módon vártalanul telnek be. ott ülsz a nézőtéren, az előadáson a sötétben, lapozol, és egyszer csak ott a borítólap. hogy történhetett ez? hisz az előbb még csak félig volt. egy füzet csak egy füzet, mondanád. neked. de nekem nem az.
nyemcsok.eva@gmail.com
|