Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

klóz dö dór - végevan besztof thealter 2013, nem hivatalos fesztiválzáró és díjnyulak/nyúldíjak zombikád a nap már lement mr. pejo csodálatos bábjai thealter webáruház/nélkülözhetetlen tárgyak a vízzé vált tündér a legjobb székely vicc karaván színház/roma tanoda free hug szógálati közlemény2 soha nem felejtem el az elsőt ha ivo dimcsev mellettem ült volna - én vagyok te kriptonit/felkelő bulvár a darabokban bányavak rr szong vol3 megértett szong dekadencia, tündérország, valami éteri játék a betűkkel running vaknyugat viszockij a csillagban börtön újmagyar ima mélyen belélegezni mélymagyar nemzeti turul fülkeforr és vidéke - szobrok, amelyek világgá mentek holtpont a mi médi-bébink vanfény kampf/harc tökhintó jelölték a nagy füzetet! forte-szkéné: a nagy füzet lövöldözős szong dancing graffiti west balkán blogger bio via negativa 3 - interjú egy művésszel via negativa: játék fogpiszkálókkal fülelsz nyomokban toldi boris kadin, a balkáni donnie darko hajótörés, ganxtafáklya metafáradt bakacsin karaván színház, roma tanoda a nyúl veretes párbeszéd gergye krisztián társulata és a bizottság nagyanyám kendője mit keres itt hawking? halottaskönyv előadás előtt vándorló ikonok hajótörés a roosevelt téren thealter nekem, 2013 andaxínház: beavatkozások (vasárnap) legmagyar - hmg hmgs meszidzs dr. máriás, a mennyei vibrátor k2 - önös érdekből én így is tudok fotózni president az előző poszt "sziveri jános voltam, ez volt a büntetésem" kialvatlan ég szógálati közlemény nejlonmenyasszony na ez főbűnök ennek a városnak metanoia: mutatványosok az alkimisták utcájában megnyitó andaxinnal bloggerfüzet, na ja. megnyitó - szokás szerint nem szokványos itt vagyunk mind ragasztó ki ez a férfi? miért szeretem ladányi andreát? thealterre mentünk sorszámnév, házszám kezdődjönmár! szong

Videók

 

 

börtön

2013.07.26.

03:29

na, milyen volt a csillagban?
hát milyen lett volna? kurvajó.
tudod, ott vannak a börtönisták meg mi, olyan ez, mint egy barátságos futballmérkőzés, hogy az elején  bizalmatlanul l méregetjük egymást, aztán meg már nem.
nagyon kedvesek. a könyvtárban szoktunk együtt teázni. elbeszélgetünk a napi dolgokról, megkérdezzük egymást, hogy vannak a gyerekek, és biztosítjuk egymást támogatásunkról.
 milyen lenne?
szar. nehéz.
aki sok éve jár be, tudja.
először nem tudsz megszabadulni az érzéstől, hogy gyilkosok között vagy. a félelem nem hátul rejtőzik az agyadban. hanem a gyomrodban, a szívedben, az ujjaidban lüktet.
be vagy szarva.
megfordul a fejedben, hogy elvágják a torkodat. és hogy nem itt és nem így akarsz meghalni.
és fohászkodsz, hogy ne az előadás alatt törjön ki a börtönlázadás.
se bejutni, se kijutni nem egyszerű.
zsilipes a beléptetés.
és a nézők között akad néha full idióta. aki kurvára boldog, hogy itt lehet. ledér ruhát vesz fel, integet minden emeleten a raboknak.
a picsába kívánod.
dühöngsz, hogy nem normális. hogy hogy került ide ez a hülye nő. hogy nem tudja, hogy hol van?
és mész, a csillag középpontjában felfelé a lépcsőn. a másodiknál már kifulladsz.
az őrök köszönnek. jó napot kívánsz te is.
mi lehet itt a jó nap?
ami nyugisan telik? amikor nincs balhé, összezördülés?
de lehet-e jó egy nap egy ilyen intézményben?
fegyház és börtön.
nem nézel sehova.
az idióta nő teli szájjal vigyorog és integet.
hát tényleg, milyen kurvára fáni ez, hogy itt vagyunk az ország egyik legszigorúbb intézményében. majdnem diznilend, bazmeg.
nézd má, nézd má, ott is vannak.
hát persze, hogy ott is vannak, te nagyon hülye. ez a csillag.
ne integessél, letörömakezed.
jé, van fegyvere. jé, tessék mondani, szokta használni?
jé, téged kéne agyonlőni. fogdbe. kuss.
az idióta nő kivirult. az utcán észre sem vennék, de itt mindenki őt bámulja. a ruha rövidsége és a mély dekoltázs garantálja ezt.
szinte rázza hatalmas mellét a rabok felé, ahogy fújtat fel előttem a lépcsőn.
lelököm. mi lenne, ha lelökném?
hú, de izgi, húdeizgi.
hát, tényleg izgi, bazmeg. csak fogd már be. szívódj fel.
édes istenem. csak érjünk már fel.
csak üljön már le.
csak higgadjon már le.
csak fogja már be.
és aztán bemegyünk a terembe.
a fogva tartottak már ott ülnek.
színház és imaterem. tú in ván.
előzőleg kettes sorban, fegyelmezetten vonultak be.
és várják, hogy mi jöjjünk.
belépünk. nem nézek sehová. keresek egy széket. ég a tarkóm. tudom, hogy ők néznek. felmérnek  minket egyenként. olyan kevés a kapcsolatuk a külvilággal. nem tudom hibáztatni őket.
a nő boldog. hátrafordul, integet. erzsébet királynői mozdulat. biztosan otthon gyakorlta. már mindenki feszeng a viselkedésétől, de ő nem veszi észre.
vajon mit kapnék, ha a fényképezőgépemmel kupán vágnám? elájulna, kivinnék. fellélegezne az egész épület.
fogdbe, fogdbe.
hangosan nevet minden poénon.és  - minő szánalom - , a nempoénokon is.
nem bír magával.
és igen. ott ülünk. az első két sorban a civilek, mögöttük a fogva tartottak. nem illik raboknak nevezni őket.
és érzed a feszültséget a színházteremben.
nem mersz a szemükbe nézni.
nem akarod, hogy megjegyezzenek. nem akarod, hgoy emlékezzenek rád.
nem akarod, hogy tudják, hogy ki vagy, és azt se, hogy félsz.
zavarban vagy, és nagyon, csak nagyon nehezen válik le az agyad a terem hátsó feléről.
nehezen tudsz az előadásra koncentrálni.
elég későn jön el az a pillanat, amikor végre visz magával az történet. amikor a színésszel együtt utazol, és el tudsz vonatkoztatni attól, hogy hol vagy.
ha eltudsz, az áldás, ha nem, az átok.

az utcára kilépve magadba szívod a friss levegőt. a napfényt. úgy eszed, mint éhező a kenyeret. beleharapsz a kinti létbe.
és elindulsz: minden lépéseddel dobod le magadról mindazt, ami odabent volt. elfelejted, el akarod felejteni. könnyű szívet szeretnél, könnyű testet, érezni a szél érintését a bőrödön. hogy megéld és minden  pórusodban érezd, hogy az vagy, ami: szabad.



a lap tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció