ének: Dezső Sára, Mikecz Kornél, Murányi Márta, Philipp György, Szakács Ildikó, Varga Donát
zene: Bartek Zsolt, Bubnó Márk, Kárász András Péter, Philipp György, Szalay Tamás Géza
szereplők: Szalontay Tünde, Tárnok Marica
tánc: Lőrinc Katalin, Gergye Krisztián, Barabás Anita, Fekete Blanka, Ruzsom Mátyás
meglepetésáldozat: minden alkalommal más és más
vetít: Nay Tilda
fény: Katonka Zoltán
jelmez: Béres Móni
smink, maszk: Károlyi Balázs
a zenét szerkesztette, hangszerelte és vezényel: Philipp György
koreográfusasszisztens: Hoffmann Adrienn
produkciós vezető: Trifonov Dóra
rendező, koreográfus, látvány: Gergye Krisztián

Gergye Krisztián Társulata és az Átrium Film-Színház egy kivételes, összművészeti produkció megvalósítására vállalkozott. A 80-as évek népszerű underground együttese, az A(lbert) E(instein) Bizottság egy olyan kulturális referencia, amely műfajtól függetlenül a művészet totális szabadságát példázza. Az adott társadalmi, politikai vagy kultúrpolitikai közegre reflektáló tartalmon túl az emberi identitás szélsőségeit és/vagy közhelyeit felmutató „szabadidő-zenei“ együttes két legendás LP kiadványa – a Kalandra fel! és a Jégkrémbalett – mai napig érvényes életérzést és szellemi tartalmat közvetít. Gergye Krisztián (nem csak tánc) Társulata minden túlzás nélkül maximális tisztelettel viszonyul az A. E. Bizottság 80-as években véghezvitt „szabadságharcához“, és kulturális örökségnek tekinti az általuk képviselt szabad szellemiséget.

„Az előadásban az A. E. Bizottság tánczenekar életben maradt tagjai nem vesznek részt, az előadásért semmiféle felelősséget nem vállalnak, csak örülnek valószínűen. (Lehet, hogy van, aki nem örül, viszont ez meg mindig így van, hogy semmi sincs, ami mindenkinek tetszik, de az is igaz, hogy mindenben lehet valami, ami valakinek tetszik!)”
Wahorn Airport

„Ahogy a történelem állítólag megismétli önmagát, a tragédiából komédia lesz, a komédiából pedig tragédia, sírunk és nevetünk, aztán megint sírunk, megint nevetünk, mert mást nem tehetünk, e végzetes körforgásban egymásba gabalyodnak az emlékek. Ami normális volt, abszurd lesz, az abszurditás pedig normává válik. Számomra mindenekelőtt erről szól a Jégkrémbalett, amely most Gergye Krisztián elementáris reflexiójában ismétli meg önmagát, tér vissza a színre. A Jégkrémbalett nem színdarab, amely könnyedén aktualizálható – eljátszani nem, csupán megjeleníteni, felmutatni lehet. Gergye Krisztián ezt csinálja. Elementáris test-színházával valami nagyon lényegesre kérdez: miképpen lehet, hogy az elmúlt negyed évszázadban alapvetően semmi nem változott, ma mégis minden más, mint azelőtt? Miféle múlt jutott nekünk, amely nem ereszti a jelent, és miféle jelen az, amelyből nem látszik a jövő? Valami nem stimmel. Gergye produkciója erről a fatális, húsbavágó hibáról szól – revelatív erővel.”
Gulyás Gábor

www.gergye.org

Támogatók: NKA, EMMI, Átrium Film-Színház