szereplők: Rétfalvi Tamás, Ficza István, Alföldi Róbert, Mészáros Piroska
fordította: Varró Dániel
díszlet: Gothár Péter
jelmez: Tihanyi Ildikó
zene: Dragony Gábor
világítás: Pető József
súgó: Zsolnay Andrea
rendezőasszisztens: Nyulassy Attila
produkciós vezető: Zsedényi Balázs
rendező: Gothár Péter

Coleman és Valene, az apjukat nemrég egy különös baleset folytán elvesztő testvérpár egy Isten háta mögötti ír faluban, annak is a legszélén él. A nagy bánat közepette – amelyben a masszív alkoholista helyi pap, Welsh atya szeretne nekik vigaszt nyújtani – mindennapjaik nagy része egymás bosszantásával, hergelésével, átverésével és idegesítésével telik. Mi több: számukra ez maga az élet – mindegy, hogy pástétom leveles tésztában vagy szentszobrocskák vagy képes magazinok vagy hasábkrumplik vagy alkoholtartalmú italok vagy birtok vagy kutyák vagy tehenek vagy nők vagy kutyafüle: bármin és bármikor hajba kapnak, összevesznek vagy ölre mennek. Akár a legvégsőkig. Erről szól ez a darab: a bűnről és a szeretetről. Meg arról, hogy van-e élet a halál után? És előtte? Ajánljuk családosoknak és egyedülállóknak, szülőknek és testvéreknek, barátoknak és felebarátoknak, fülig szerelmeseknek és örök ellenségeknek. Főleg embereknek.


„(…) [Gothár Péter] a két testvér röhejesen vérre menő marakodásáról, viccesen morbid gyűlölködéséről szóló történetben katalizátorként ődöngő, alkoholizmustól és lelkiismereti gyötrelmektől szenvedő pap szerepére Alföldi Róbertet állította a két frissen végzett színész mellé, akik már tavalyelőtt is játszották az összeférhetetlen-elválaszthatatlan testvéreket. (...) Természetes komolysággal, mélyen megélt fájdalommal adja az önkínzó, az alkalmatlanságának tudatától szenvedő férfit. Szinte rejtegeti a szöveg humorát, a fontoskodón visszaismételt mondatokban nem a szellem nehézkessége, a leépülés szánalmassága, hanem a reménytelen küzdelem, az egyre fogyatkozó erejű igyekezet, az erkölcsi erő megfeszítése érvényesül.”
Zappe László: Vaknyugat harmadszor, Népszabadság


„Coleman és Valene testvérek, akik a McDonagh-mitológia színdarabjaiban rendre megjelenő ír faluban élnek, egymással örökös harcban, titkokkal és bűnökkel terhelt összezártságban. Fiatalok, húszas éveik végén járhatnak (ellentétben a korábbi Gothár-rendezés, a szerző instrukcióinak is megfelelő, késő negyvenes, és a Csíki Játékszín előadásának hetven körüli testvérpárjával), de már zsákutcában az életük. Krumplipálinka, erőszak, birtoklási mánia és részvétlenség mögé szorul a bennük lévő, vagy valaha talán megvolt jobbik énjük. Ezt a jobbik ént, vagy fellengzősebben a jóságot és a szeretetet szeretné kiszabadítani a gyűlölködés mögül Welsh atya, aki éppen azért, mert nem képes erre, hetente tucatszor hasonlik meg magával, miközben folyamatosan krumplipálinkában áztatja szomorúságát.”
Turbuly Lilla: Van bocsánat?, 7óra7

www.vaknyugat.hu