előadók: Edvi Henrietta, Farkas Sándor, Gábri Nikolett, Gelányi Bence, Gyurkovics Zsófia, Hartai Petra, Hasenfratz-Szegvári Júlia, Jámbor Nándor, Kenderes Csaba, Lénárdt Laura, Matusek Attila, Pilnay Sára, Ruscsák Péter, Tenki Dalma
rendező: Jeles András
osztályvezető tanár: Kocsis Pál

Jeles – Nizsinszkij – Auschwitz: a három fogalom az 1991-ben született „A nap már lement” című misztérium-játékban kapcsolódott össze először. Miféle szövegről van szó? „A darab nem más, mint a Nizsinszkij-monológ összeszerelése de Sade-ból, Borowskiból, Josephus Flaviusból és Ézsaiásból vett idézetekkel.” – mondja a szerző, Jeles András a darabhoz írott megjegyzéseiben. A különleges színpadi bánásmódot követelő textusból 1993-ban Jeles rendezésében, a veszprémi Petőfi Színház és a budapesti Merlin Színház koprodukciójában készült előadás Szerbusz, Tolsztoj! címmel. Az akkori bemutatóról szóló értő beszámolók elemi szégyenérzetről és iszonyú zavarról tanúskodnak, de abban mind megegyeznek, hogy a magyar színház kiemelkedő eseménye volt a sajátos térben lebonyolított történés. Húsz évvel a szöveg első színpadi megszólalása után egyedülálló remake tanúi lehetünk a Régi Zsinagóga falai között.
Az utóbbi években Jeles András és a Kaposvári Egyetem között termékeny munkakapcsolat formálódott: az Intelligens szerviz, a – Szegeden is bemutatott – Téli utazás és az Auschwitz működik országos visszhangot keltő előadásai után a rendező most a leendő harmadéves színészosztállyal dolgozott „A nap már lement” előadásán.

„... a színházi napocska akkor kel fel, mikor odakünn lemegy... ez őrületes, bődületes vízió... Kis auschwitzi utazásunk életképei és a manökenek kórusa, a részvét biblikus parancsa... és tolsztojánus gyakorlata csupán stiláris, kultúrtörténeti és filozófiai terét képezik annak, ami egyetlen, magára maradt emberben van. Ami egyik oldalról egy kultúra hagyományait jelenti, az a másik oldalról egyetlen ember indulatait, reménységeit és késztetéseit. S ez se egyetlen emberben, se a kultúra egészében nem enged más utat, mint a téboly színjátékát. Ebben a térben meg kell tébolyodnom, hogy a józan eszemet ne veszítsem el. Az egyetlen személy így kerül kívül azon a kulturális téren, amelynek minden komponense és összefüggése a tébolyba kergeti... Egy ilyen előadásba, szerencsés esetben bele lehet pusztulni. Az összes többi pedig művészeti maszlag.”
Nádas Péter

www.ke.hu