Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

a szív csukódik, a blog bezár köszönet az önkénteseknek juniorjaink a thealterről most még nem de újszerű nevelési elvek thealter bestof 2014 szubjektív nesztek beszt of lista mindig kell egy brecht megörökített nagy pillanatok II. fesztiválzáró puttókkal nyűgös blogger, fény fiai tí for tú, tututúúú megörökített nagy pillanatok I. joghurtforradalom a la kert napi okos a mi közönségünk kakukktojás irtás a hangok mondták III. újvidéki történet (neoplanta) blogger vs kritikus joghurtforradalom extasis kettő dolgoz valami fontosat haláli jó bábelőadás ajándék botrány gyűlölni nem - bjútiful frensip deziré extázisban kétszobás lakás - valami gyönyörű első szerelem beckettül pisztrángként lubickolni egy szerepben nagy fless kettő - kétszobás lakás I. nyúzzatok meg a hangok mondták II. kirakat olyan szó fegyvertelen erőkkel hadakozni hiába ultrafémösz car-men - nagy flash volt ahogy elképzeled, és ahogy van urbán rózsái ajándék a kimiseknek hogy okosodjatok ha a király meztelen az a drága csemegepultos egy nehéz nap meg az éjszakája jégdoktrínák - variációk gyűlöletre pintér béláék titkai elmosódott advertego másodszor dekiaza sugár máté jégdoktrínák váróterem projekt I. morgan, freeman és fehér ferenc bloggerbio szerezzél kisfiam tilosa kúl vagy ati kurtizánképző tik tika politika etüd - hurrá a tenger MandićGép a hangok mondták I. figyelmeztetés bibliai mélységeket lerappelni világhírnév pirosruhások a téren angyala zajtódban antigone baltaafejbe reloaded megnyitó, angyali ma arra a kis füzet ideje van egy másik valóságnak

Videók

 

 

a hangok mondták I.

2014.07.19.

11:28

a hangok mondták I. - hogyan törtem el?



hát az úgy történt, hogy ültem a hatszor másfél méteres teraszomon, a hintaágyon, néztem a felhőket, meg a sárga koktélparadicsomaimat, doktor úr, mert már vannak, meg a körömvirág, hát az igazán nagoyn érdekes, este becsukódik, reggel meg kinyílik, ültem ott, és a fesztiválfüzetemben színezgettem az előadásokat az itineremben, itinernek hívom, minden évben ki kell matekozni, hogy mikor hova megyek, kivágom, rendezgetem, aztán beragasztom a fesztiválfüzetembe, doktor úr, igen, igen, hát mondták már, hogy ez már kényszeres, de ez nem probléma, hanem az, ha két füzet kell, mert akkor újra ki kell nyomtatni, újra ki kell vágni és bele kell ragasztani, lehetőleg ugyan abban a szögben és sorrendben, mert az állandóság a változásban fontos, a változó világ, ugye, szóval igen, kiveittem a filctollakat is a teraszra, ahol hosszan méláztam azon, hogy az égkék színű filcem kifogyott, és hogy akkor ez most szerencsétlenséget jelent-e, vagy sem, de nem tudtam eldönteni, mostanában olyan bizonytalan vagyok, olyan lassan történik minden, néha arra eszmélek, hogy az idő is csak áll, néz rám, és a szeme sem rebben, ez azért kicsit rossz érzés, mert az időnek múlnia kell, a szerelemnek meg szintén, doktor úr, szóval a kék, és gondoltam, hogy posztolok a fészbukon, hogy ha van valakinek nem használatos filctoll csomagja, nem baj ha bontatlan, én elfogadnám, csak legyen benne kék, mert az emberek annyi mindent felhalmoznak, ott szomorkodnak a világos kék filctollak a fiók alján, pedig azzal olyan szép madarakat lehet kiszinezni, meg ugye a fesztiválbarátom is kék, hát, de lehet, hogy nem olvassa majd a posztot senki, vagy nem adnak, mert az emberek olyan irigyek, pedig ez annyira jó, ez a világos középkék, hogy az embernek kedve lenne megmártózni egy ilyen színben, vagy hogy az ereiben pont ilyen színű vér folyjon, na, nem az arisztokraták miatt mondom, aztán ott volt a sárga filctoll, pont olyan színű, mint a most érő koktélparadicsomom, azt is meg kellene nézni már, hogy érett-e, vagy még nem kell leszedni, nem is tudom, és akkor elkezdtem karikázni az előadásokat, amiket megnézek, de egy kupak, egy átlátszó, rendetlen kis kupak, egy kis szökevény elgurult, egészen hátra, nem is láttam, mert ugye átlátszó, olyan gyorsan hussant el, és hiába is kaptam volna utána, mert akkor borul a füzet meg a többi filc meg a jegyek, és hát hátratoltam a hintaágy ülőkéjét, és lehajoltam, hoyg megnézzem a követ, a szép kockás követ, igen, igen, már fel kellene mosni, sok volt az eső, sár lett a porból, de nem volt sehol, így hátranyúltam, elkezdtem kotorászni, megvan, megvagy, kis szökevény, és közben visszalendült a hinatágy, kicsúszott a szandál os lábom - vagy lábam? most már igazán valaki megmondhatná, hogy helyes! - alólam a kövön, amit nem mostam fel hetek óta, bár ki hallott már ilyet, erkélyt vagy teraszt felmosni, de én akkor is, és a kezem beszorult, és az első pillanatban nem éreztem semmit, mert a fejemmel lefejeltem a térdem, meg az ott lévő kék kisszéket, amit marcinak a saját kezemmel raktam össze, kis támlás, a támláján három kis léc, még hajó is van rajta, olyan tengerélménye van az embernek, ha a teraszon hintázva nézegeti, szóval nem láttam a fájdalomtól, és a szemem is beütöttem, és arra koncentráltam, meg hogy hogyan tudom én lefejelni saját magam, nem is vagyok focista vagy boxoló, és akkor ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá - elért az agyamig a fájdalom, amit az adrenalin egy időre frozenált, mondom fro-ze-nált, mi, hogy ilyen szó nincs?, de van, most mondtam, frozenált, maguk is annyi szakszót használnak, doktor úr - apropó, maga melyik divatmárkát részesíti előnyben, csak nem a saxsoo-t?, énkérekelnézést, hadd nevesssek már könnyesre -, szóval frozenálta, vagyis lefagyasztotta a fájdalmat az adrenalin, ezt a szót érti?, mindkettőt?, szóval meg van a sztori?, és akkor éreztem, hogy fáj a kezem, a bal, ráadásul, amit sokkal jobban szerettem, csak ott lóg a könyököm végén, mintha pihenne, de nem pihen, hanem ááááááááááááááááááááááááá hát így TÖRTént.
maga olyan sokat beszél, doktor úr, de tényleg, ne tartson fel, nekem blogot kell írnom, most már kapok egy gipszet végre?


a lap tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció