Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

a szív csukódik, a blog bezár köszönet az önkénteseknek juniorjaink a thealterről most még nem de újszerű nevelési elvek thealter bestof 2014 szubjektív nesztek beszt of lista mindig kell egy brecht megörökített nagy pillanatok II. fesztiválzáró puttókkal nyűgös blogger, fény fiai tí for tú, tututúúú megörökített nagy pillanatok I. joghurtforradalom a la kert napi okos a mi közönségünk kakukktojás irtás a hangok mondták III. újvidéki történet (neoplanta) blogger vs kritikus joghurtforradalom extasis kettő dolgoz valami fontosat haláli jó bábelőadás ajándék botrány gyűlölni nem - bjútiful frensip deziré extázisban kétszobás lakás - valami gyönyörű első szerelem beckettül pisztrángként lubickolni egy szerepben nagy fless kettő - kétszobás lakás I. nyúzzatok meg a hangok mondták II. kirakat olyan szó fegyvertelen erőkkel hadakozni hiába ultrafémösz car-men - nagy flash volt ahogy elképzeled, és ahogy van urbán rózsái ajándék a kimiseknek hogy okosodjatok ha a király meztelen az a drága csemegepultos egy nehéz nap meg az éjszakája jégdoktrínák - variációk gyűlöletre pintér béláék titkai elmosódott advertego másodszor dekiaza sugár máté jégdoktrínák váróterem projekt I. morgan, freeman és fehér ferenc bloggerbio szerezzél kisfiam tilosa kúl vagy ati kurtizánképző tik tika politika etüd - hurrá a tenger MandićGép a hangok mondták I. figyelmeztetés bibliai mélységeket lerappelni világhírnév pirosruhások a téren angyala zajtódban antigone baltaafejbe reloaded megnyitó, angyali ma arra a kis füzet ideje van egy másik valóságnak

Videók

 

 

mindig kell egy brecht

2014.07.27.

12:06

mielőtt az éj leszáll



brecht. a szecsuáni jó lélek volt az első dráma, amit olvastam. csikóéveimben volt ez még, hetedikes koromban.
leginkább azon ámultam el, hogy vannak még, akik jó embereket keresnek, és hogy ez lehet életcél.

a k2 előadása méltó zárása volt a fesztiválnak. már az első thealteres fellépésükön - akkor még másodévesek voltak kaposváron - tudtuk, hogy tehetségesek - és az évek során ez az érzés csak erősödött bennünk.

csodálatos előadásokat láttunk tőlük, mindegyik más volt, össze nem hasonlíthatóak.
én nem akarok brechttel vitatkozni, nem is vagyok rá méltó, de hetedikes korom óta nagy dilemmám, hogy miért van az, hogy a jólelkű Sen Te hogy tud szigorú és kíméletlen lenni Sui Ta nagybácsi álruhájába bújva? nekem ez mindig olyan paranoid, tudathasadásos élmény volt. jó, tudom, a darab lényege az, hogy rá kell jönni: jót cselekedni úgy tud az ember, ha közben kíméletlenné és keménnyé válik. és hogy pont az az egyik feladat az életünkben, hogy bebizonyítsuk: ez nem így van.




én nem hinném, hogy vannak csak jó és csak rossz emberek. mindenkiben benne van a jó meg a rossz, az csupán rajtunk múlik, hogy melyiket hagyjuk előtörni. belőlem is néha kijön az állat, pedig én tényleg igyekszem...

amikor az előadás előtt az udvaron a reményteli hepi endről beszélnek a színészek, én már akkro tudom a választ a felvetésükre.

hiszek a jóban, a jóságban, a jószívűségben, a segítőkészségben, a viszonzást nem váró kedvességben. ugyanakkor nem hiszek, de tisztában vagyok a gonoszság létezésével, az aljasság számtalan fokát láttam már és voltam elszenvedője. mindezek ellenére én a jókra szavazok, feltételezve és remélve, hogy a mai kölyköknek a szecsuániról nem a csirke jut csakis és kizárólag az eszébe...

nyemcsok éva eső brechtista




a lap tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció