előadók: Bérczi Zsófia, Gerzson-Lipták Orsolya, Hrotkó Heléna, Törzsök Kata
látvány, jelmez, koreográfia: Bérczi Zsófia

Életre kelt női szobrok variálható jelmezükben női élethelyzetekből absztrahált gesztusokkal újra- és újraformálják önmagukat, alakítják viszonyaikat. Különböző ritmusú helyváltoztatással folyamatában, de váratlanul rendezik át a tagolt tér képét.

Az Élőkép Társulat 2003-ban jött létre azzal a céllal, hogy vizuális, mozgás- és képzőművészeti színházi előadásokat, élő kiállításokat és ezekhez kapcsolódó projekteket valósítson meg. Alkotói világában meghatározó a formailag és tartalmilag újszerű látásmód kifejeződése, a képzelet feltárása, átélhetősége, illetve ennek átadása, amely során kép, képzet és képzelet szerves egységet alkot installációval, előadó-művészettel.
Az Élőkép Társulat alapítója és vezetője Bérczi Zsófia, műfajhatárok fölött tevékenykedő alkotó, aki színházi rendezéseiben és megrendezett fotóiban a látvány, a jelmez, a koreográfia és a dramaturgia komplex egységére, szintézisére törekszik.




„A darab előadói testhezálló, látványos, vadpiros jelmezekben jönnek a színre. Alakjukra simuló ruhájuk tulajdonképpen egy textil-cső, amelynek két végébe kör alakú merevítő került. A ruha alapállapotában, a lábszárra eresztve kettős szoknyának látszik, ám csuklyaként felhúzható a fejre, vállra is, utóbbi esetben az olasz reneszánsz által oly kedvelt tondó hatását keltve. A szellemes jelmezzel zajló folyamatos játék az előadás egyik legnagyobb erénye. Az előadók e különös dresszt hol elegáns estélyiként viselik, hol gegforrásnak használják. Megjelenésükkor széles karimájú, piros kalapot viselnek hozzá: külsejükben egyszerre idézik Richelieu bíborost a történelmi filmekből (ezúttal nőalakban) és egy hatvanas évekbeli francia divatlap Nizzában lencsevégre kapott címlap-modelljét. Mókás, tipegő (és a szoknya által ügyesen rejtett) járásuk pedig az orosz néptánc elhíresült női gördülő-suhanására emlékeztet. (…) A Philippe Découflé korai munkáira emlékeztető, groteszk „lény”-ség sajátos humora, a nem emberi mozdulatok, a repetíció, az egységes, szürreálisan sejtelmes, de nem elkomolykodott tartalom erős, izgalmas élményt hoz. (...) A végeredmény egy emlékezetes, friss szellemiségű és jókedvű alkotás.”
Halász Tamás: Kilenc koreográfusnő táncai, Ellenfény, 2003/1-2


www.livingpicture.org


Támogatók: MASZK Egyesület (Szeged), Élőkép Egyesület, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Sín Stúdió