szereplők:
Balla Bán István – Friedenthal Zoltán
Dr Szádeczky Elvira, Pánczél elvtárs – Csákányi Eszter
Kata – Roszik Hella
Timike – Enyedi Éva
Zakariás Bea – Szamosi Zsófia
Tatár Imre – Pintér Béla
Szujó, Pincér, Pogány – Thuróczy Szabolcs
Tatár Ferenc, Ági – Stefanovics Angéla
Borbíró – Póta György
Konkoly – Pelva Gábor

zenészek:
Roszik Hella – hegedű
Pelva Gábor – hegedű, brácsa, gitár
Póta György – szintetizátor, bőgő, brácsa

dramaturg: Enyedi Éva
jelmeztervező: Benedek Mari
jelmeztervező munkatársa: Kiss Julcsi
tér: Tamás Gábor
fény: Varga László
hang: Simon István
kellék: Quitt László
produkciós munkatárs: Hidvégi Anna
rendező munkatársa: Hajdú Rozi
írta és rendezte: Pintér Béla


„Egyikünk sem tökéletes, és bizony mindannyiunknak vannak titkai… Nem vagyunk hibátlanok… De a valóság józan fanatikusai vagyunk, és a jó kompromisszumok robotosai."
Pánczél elvtárs


„Azt hiszem, összeért. A nagy nemzeti legendáriumok és néprajzi kincsek, a balladisztikusan jelképes személyes történetek, az abszurd sorstragédiák, a magyar történelmi félmúlt, a megkérdőjelezhetetlen színház, valamint az itt és a most. Pintér Béla valamennyi előadása ennek az összetevőláncnak a felhasználásával készült, az arány eltérő, a történet mindig más, a felvetett problémák ugyancsak változók. Az állandó mi vagyunk benne: a mi közegünk, a mi történeteink, kérdéseink, létező lehetetlenségünk. A Titkaink című előadás mindenképpen egyfajta megérkezés a jelen valóságába. Nem csak az olyan szorító kérdések miatt, mint az ügynökmúlt vagy éppen az emberi tehetetlenség önnön ösztöneivel szemben, hanem elsősorban amiatt, hogy megmutatja: hogyan fordítható minden érték saját ellenkezőjére, hogyan teszi elviselhetetlenné a létezést az ember mindennapjaiba beférkőző hatalom.”
Ugrai István: A nemzeti színház, 7ora7.hu


„Az előadás intenzív hatásmechanizmusát mutatja, hogy minden nézőt megszólít valamiképpen. Kit ezért, kit meg amazért. Rátelepszik az emberre, mint valami nyúlós, ragadós, nyomasztó emlékkép vagy álom, amitől, úgy hisszük, megszabadultunk már egyszer. Vagy mégsem? Nyilván lesznek, akik leegyszerűsítettnek vélik majd a színjáték társadalomképét. De hát a Pintér Béla és Társulata sem a Kádár-rendszerről értekezik a Titkainkban, hanem „mindössze” emberi élethelyzetekről, viselkedésformákról, karakterekről, jellemekről és jellemtorzulásokról. És igen: a mélystruktúrák működéséről. Meg az emberi pszichében történt roncsolódásokról. Frusztrációkról és bűnökről.”
Kovács Dezső: A szocializmus mint olyan, Revizor


„És ha mindez nem volna elég, a darab másik rétege – A 42. hét után újra – erősségében egy ógörög drámához hasonló sorstragédia egy férfiról, akit maga alá gyűr orvosolhatatlan bűne, a pedofília. Aki, mint a futóhomokba ragadt ember, minden vergődésével csak még rosszabb helyzetbe kerül, s ellenállásra sem saját vágyával szemben, sem a pártállami zsarolással szemben nem képes. Olyan összetett, szerteágazó dráma ez, amelynek minden egyes cselekményszála önmagában egy teljes értékű sorstörténet: a pedofil férfihoz körömszakadtáig ragaszkodó, majd a megaláztatásba mégis beleszégyenülő nőről; a szamizdat-terjesztő ellenforradalmárról, az ő nyugatos fiáról és a férfi jóravaló, de hithű szocialista barátnőjéről; vagy a hatalmának erejét hazug módon személyes sármnak gondoló Pánczél elvtársról.”
Kovács Bálint: A besúgásra épült nemzet, Egyfelvonás


www.pbest.hu


Támogatók: EMMI, NKA, Szkéné Színház

A vendégjáték támogatója: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, NKA Előadó-művészet Kollégiuma

18 éven felülieknek!