A produkció Végel László azonos című regényének felhasználásával jött létre, és valós életünk inspirálta

szereplők: Crnkovity Gabriella, Kőrösi István, Elor Emina, Huszta Dániel, Ferenc Ágota, Német Attila, Krizsán Szilvia, Mészáros Árpád, Szilágyi Ágota, Sirmer Zoltán, Pongó Gábor
fény: Majoros Róbert
hang: Bíró Tibor, Lukács Attila
jelmeztervező: Marina Sremac, m.v.
smink: Pászti Ágnes
zeneszerző: Antal Attila, m.v.
dramaturg: Gyarmati Kata
a rendező munkatársa: Lénárd Róbert
rendezőasszisztens: Ferenc Judit
koncepció, díszlet, rendezés: Urbán András, m.v.


Van ez a város, ez az Újvidék.
Vagy Novi Sad. Vagy Neusatz. Vagy Mlada Loza. Vagy Neoplanta.
Így írta meg a történelmet aranypennájával Mária Terézia.
Utcák, terek, a Duna, emberek, népek, huszonhat nemzet, kirobbanóan növekvő épületek, sötét parkok, falfirkák, a gyűlölet divatbemutatója. És a vér. Vér az aszfalton, vér a közismert éttermekben és kocsmákban, vér maszatolódik a Duna jegén és joghurt csorran a Báni palota ablakain.
Neoplanta.
Egy város identitása, foltokkal.

Az előadás tavasszal a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján elnyerte a fődíjat, emellett Urbán András a legjobb rendezésért, Antal Attila a legjobb zenéért járó díjat vehette át, és a legjobb kollektív szereplésért járó különdíjat is a Neoplanta kapta; júniusban pedig az újvidéki Sterija Játékokon szintén a legjobb előadás díját érdemelte ki.

„Ha van valaki, aki szublimatív regényt írhat a mai Újvidékről, Novi Sadról, Neusatzról vagy a máriateréziás Neoplanta más neveiről – az csakis Végel László lehet. Ennek több oka is van, ám legyen elég, hogy Újvidéknek nincs jobb élő író-krónikása, esszéisztikus kommentátora (és, miért is ne: lamentátora), mint ez a kortárs magyar, vajdasági és jugoszláv klasszikus szerző. És Végel, bizisten, meg is írta az a regényt. A címe Neoplanta, avagy az ígéret földje. Nemrég jelent meg magyarul és nemsokára szerbül is kézbe vehetjük.
Ha van valaki, aki e regény motívumai alapján releváns színházi előadást rendezhet, az csakis Urbán András lehet. Hogy hol? Ez is egyértelmű: az Újvidéki Színházban, hol másutt? És ez a legkevésbé az intézmény neve miatt szükségszerű, és az is csak kevéssé játszik szerepet, hogy ott az előadásokat Urbán és Végel anyanyelvén játsszák, hanem leginkább azért, mert az Újvidéki Színház érzékenysége és helye nem csak Újvidék és Vajdaság, hanem Szerbia társadalmi-kulturális térképén is bizonyítja: ez a legtermészetesebb hely, hogy színházilag elemezzük a bonyolult identitást, egy igen sokszínű történelem traumatikus pontjait, a komplex jelent és a mindenféle kimondatlan vagy épp párnába suttogott szorongással tömött jövőt.”
Teofil Pančić: Novi Sad i posledice, Vreme


„Szinte hihetetlen, ahogy a fizikailag jelentéses, stilizált erőszakkal, az intenzitás hirtelen váltásaival, a felpörgött dinamikát váltó csöndes jelenetekkel, a szimbolikus és a képzőművészeti elemekkel Urbán elképesztően költői nyelvet hoz létre. Szívhez szólót. Csak rá jellemzően fekete humorút. És az Újvidéki Színház csodás csapatával ismét bebizonyosodott, hogy a legjobb színházhoz (mert az „indokolt gyűlöleten” kívül a neoplantaiak kétségkívül ezzel is rendelkeznek) fegyelem kell, ritmus, bátorság és őrület, érzék másokhoz és a mássághoz, és persze a művészethez, amelynek a megafonokból felhangzó figyelmeztetések ellenére is van útja. És otthona is.
„Elegem van abból, hogy részt vegyek a politikai kampányaikban.” Ez talán a lényege a Neoplanta című gyönyörű előadásnak, amely arra figyelmeztet, hogy a csendes dacolás igazából gyávaság, hogy a városi uraság és elvtársiasság urak és elvtársak nélküli lebegése, a kiegyenlített veszteségek város- és világtalansága még mindig megoldatlan probléma.”
Igor Burić, Dnevnik





www.uvszinhaz.com

Támogatók: Újvidék Város Kulturális Titkársága, Nemzeti Kulturális Alap