szereplők: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Molnár Bence, Sebők Maya, Simó Emese, Udvari Tímea, Vetési Nándor
írta: Botos Bálint és a társulat
koreográfus: Sinkó Ferenc
fények, zene: Imecs Tamás
produkciós asszisztens, zene, hang: Sipos Krisztina
dramaturg: Bertóti Johanna, Csuszner Ferencz
rendező: Botos Bálint


Az Advertego a Váróterem Projekt propaganda előadása, másképp fogalmazva: színházi szolgáltatás.
Hogy mit ígérünk nézőinknek?
Megígérjük, hogy az előadás a meghirdetett helyen lesz megtartva.
Megígérjük, hogy nyitva lesz a kapu és az ajtó is.
Megígérjük, hogy a színészek jelen lesznek az előadáson.
Megígérjük, hogy a nézőknek székeket biztosítunk az előadás teljes időtartamára.
Megígérjük, hogy a teremben nem lesz túl meleg.
Megígérjük, hogy a teremben nem lesz elviselhetetlen a hideg.
Megígérjük, hogy előadás után hazaengedjük a nézőket.
És megígérjük, hogy további ígéreteket fogunk tenni az előadás alatt.

A Váróterem Projekt, Kolozsvár első független színházi társulata, 2009-ben jött létre. Tagjai nagyrészt a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió karán végeztek. A társulat repertoárja kísérleti jellegű improvizációs show-t, egyetemistákról szóló előadást, tanteremben előadott nemzeti drámát, tárgyanimációs produkciót, bábelőadásokat és „propaganda előadást” egyaránt magába foglal.
Az Advertego talán az eddigi legmerészebb Várótermes próbálkozás. Hogy miről szól az előadás, azt az alkotók nem szokták előre elmondani (és utólag sem felétlenül). Hagyják, hogy fejtörést okozzon. És miközben a néző töri a fejét, azon veszi észre magát, hogy nevetnie kell, és miközben nevet, gombócot érez a torkában, és miközben gombócot érez a torkában, töri a fejét, hogy miért nevet, és miért érez gombócot a torkában.

„A Váróterem Projekt új előadása úgy beszél színházról, életről, szerelemről, hogy azt feltételezi, ezek mind egységet alkotnak, majd be is bizonyítja. Az Advertego (…) olyan könnyedséggel feszíti a határokat való élet és színház között, valamint színház és közönség között, hogy a néző azt hinné, ez nem is színház, hanem csak egy alkalom arra, hogy mindenki beszélhessen önmagáról. (...)
Talán a közvetlen és a fiatalos a két legtalálóbb jelző erre az alternatív színjátszásra. Az Advertego, Botos Bálint rendezésében, nem egzisztenciális témákat, spirituális létkérdéseket kutat, nem a kivételes szereplőről szól kivételes helyzetben, és nem is sztereotípiákat sorakoztat fel. Mégsem lesz felszínes, mert olyan drámai helyzeteket teremt, amelyek a mai átlagfiatalra jellemzőek, gyakori problémákat, amelyekkel állandóan szembesülni kell, de amelyekre nem létezik jó vagy egyetlen megoldás. Talán pont erre keresik a színészek az előadásban a választ a színházban, és a válaszokat sokszor a közönségtől várják.”
Kolozsvári Alida: Párbeszédek az életedről: nem csak néző vagy, Szabadság





www.varoteremprojekt.wordpress.com