írta, rendezte, és a Kurtizán szerepében: Ágens


A provokatív, ironikus középkori „stand up comedy” igazi mulatságot ígér nézőinek. A világon egyedülálló Kurtizánképzés kultúrtörténeti szakirányú végzettséget ad, Kurtizándiplomát. Az Alaptanterv része többek közt a középkor érzékiségének kultúrtörténeti feldolgozása, a divat megismerése, a jó kurtizán feladatainak tanulmányozása. A tanítványok megismerhetik a lovagi költészet, az ágyasság intézményének csínját-bínját, mindezt egy lenyűgöző személyiség tolmácsolásában. A képzés nem mentes a humortól, így a hölgyek és urak készüljenek a legjobbra!

Az Ágens Társulat 2012 tavaszától a bikali Élménybirtokon dolgozik, a nullából építette fel az immár két éve ott működő színházi műhelyét. A független színházi lét ellehetetlenülése miatt a társulat feladta budapesti létét, s egy eldugott - azonban az Élménybirtoknak köszönhetően rendkívül látogatott – kis faluban építette újjá önmagát.


„Mindig is érdekelt a női szexualitás, és főleg az a mélyen hordott görcs, ami időnként együtt jár vele. Hosszú beszélgetéseket folytattam a barátnőimmel, és megdöbbentett, hogy mennyien nem ismerik a saját testüket és azt, hogy mire vágynának. Sok nő nem mer kapcsolatot teremteni, igazodik, alkalmazkodik, úgynevezett vezetett nexust alakít ki. Az előadás alatt viszont a nők felszabadultan nevethetnek magukon és a férfiakon – nem a kárukra, hanem rajtuk –, ám a felismerés balhéját én viszem el a szerepem segítségével – ami egy kurtizáné. Nyilván minden pillanatban „visszalökdösöm rájuk” a történetet, s jönnek az önreflexív történetek. Az első ámuló tíz perc után felszabadul a légkör, és az előadásból egy közös játék, afféle terápia lesz. A végére cinkos lelki közelségbe kerülünk, és ők is egymással. Sokan életük egyik legjobb élményének nevezik az előadást.”
„Ha eltalálom valakinek az érzékeny pontját, ott komoly dráma van” - Karafiáth Orsolya interjúja Ágenssel, Nők Lapja Café





„Ezen az „alapképzésen” megtanuljuk, milyenek voltak a kurtizánok, hogy az akkori szokásrend férfidominanciáját hogyan fordíthatták a saját javukra: ezt a játékot keresetlen nyersességgel kapjuk meg. A legizgalmasabb ebben a játékban, hogy Ágens valóban a nézőkre teszi a fókuszt (…) és bár végig erős kontroll alatt dolgozik, a nő csak úgy árad, de nem magával van elfoglalva, hanem a közönséggel. S hát erre megy ki a játék, erre a némileg viccelődő, de elsősorban nyíltan nőszempontú, virulensen kritikus ingerre, amit igencsak vegyesen fogad a közönség. (…)
Ebben az előadásban néhány nőnél és néhány férfinél alighanem erősen beütött az élmény, hogy létezik egy forradalmian új szempont, egy teljesen szokatlan referencia, a nő szerinti világ – s hogy ez hasson, akár direktben, akár fülbe ültetetten, Ágensnek mindig hiperérzékeny, közönségfüggő állapotot igénylő munka, ami a folyamatos visszacsatolástól (amiként minden jó színház) mindig új és új.”
Proics Lilla: Partizán, Revizor

www.elmenybirtok.hu
www.agens.hu